Sok évvel ezelőtt… lányom az első lépéseit tette, fiatalon, boldogan éltünk.
Új lakásban, de üres falak között, dobozokban tartott plüssel, aprócska játékokkal, amik a szerető családnak és barátoknak köszönhetően egyre csak szaporodtak. Nem volt praktikus helyük. Innen jött az ötlet, hogy egy barátságos, puha, színes és zsebekkel teli dologgal dobjam fel a gyerekszobát.
Mivel tanultam varrni, kézenfekvőnek tűnt, hogy én magam készítsem el.
Akkor kezdtem neki, amikor a kicsi esténként elcsendesedett. 3 hét alatt készült el, 3,6 méter hosszú, 1,7 m magas lett.
Túlszárnyalva a hozzá fűzött reményeket, imádta a kislányom és később a kisfiam is.
Rengeteget játszottak együtt, szó szerint egy mesevilág vette körbe őket. Huncut szemük csak úgy ragyogott, ahogyan a zsebecskékbe rejtett kincseiktől azok megteltek „titkokkal”.
Ahogy az lenni szokott, jöttek a kisgyermekes barátok. Rácsodálkozva a titkos zsebek világára kértek, hogy varrjak nekik is. Minden alkalommal, amikor elkészült egy – örömmel vették birtokba és sokáig használták a kis tulajdonosok.
A kezdeti sikerek és a folyamatos biztatás ellenére nem mertem lépni. Dédelgettem egy álmot, egy mesevilágot, hogy egyszer majd csak ezzel foglalkozom.
Bár a gyerekeim már megnőttek, az álom megmaradt.
Elérkezett az a pillanat, amikor már bármibe fogtam, nem éreztem jól magam. Gondolatban mindig visszatértem ahhoz a bizonyos elképzeléshez, mi lenne ha…
—- BELEVÁGTAM —-
