Rólam

Üdv, Évi Edina vagyok

Visszaemlékezve azt hiszem, édesanyám egy tündéri kislányt látott bennem. Fésülgette a derékig érő hajam, aranyos kis ruhácskák a szekrényben, babák az ágy végében… Lényegében ezek a dolgok álltak tőlem a legtávolabb ☺
Egész kicsi korom óta két dolog kötött le, a mozgás és hogy mindig mindent alakítsunk át szemlélet.
Legyen szó fáról, papírról vagy textilről, én kiszíneztem, levágtam, kifaragtam, megépítettem, lefestettem… Ettől függetlenül persze, nagyon aranyos kislány voltam.
S hipp hopp pár évtizeddel máris közelebb vagyunk a jelenhez.
A sporttal amolyan „se veled, se nélküled” kapcsolatban vagyunk, ellenben a másik mozgatórugóm, az átalakító, a megformáló, az alkotó továbbra is töretlen!

Megtanultam varrni, első ízben bőrdíszművesként, majd női ruhakészítőként. No nem azért mert a divat diktálta táskák és ruhák rabságába estem volna, hanem mert ezekkel az ismeretekkel úgy éreztem alkothatok.

Az első falra helyezhető játéktárolót 2004-ben a magam örömére állítottam össze. Természetesen ott volt a gondolat, hogy a másfél éves kislányom is biztosan nagyon örülne neki – de persze egy másfél éves kis tündérke minek ne tudna örülni? ☺
Ez amolyan kihívás volt számomra: vajon mit tudok kihozni a gyerekszobából a megszokott játéktárolók nélkül? Az biztos, hogy végül jó lett, sőt szuper. A falat betöltötte, a játékokat elnyelte, a fantáziát beindította, imádtuk. A másféléves pöttömöm egyenesen rabjává vált, nem különben a később érkező kisfiam. Még 7-8 évesen is alig tudták elengedni.

Ez lett a prototípus.
Visszakanyarodva rám, menet közben sok minden történt. Főiskola, egyetem, irodai munka, üzletvezetés. Majd egyszer csak jött a már el nem fojtható gondolat, hogy „csináljuk ezt élesben! Legyen a hobbim a munkám”!
2018-ra nagyon tudtam, hogy mit szeretnék, csak azt nem, hogy hogyan fogjak neki.
Összeírtam mi a terv, mi az ami adott, mire lehet szükségem. Ezt követően természetesen elengedhetetlen a családi kupaktanács! ☺ Hurrá! Megnyertem a támogatásukat!

Az addigi főállásom részmunkaidős állásként csúszott a 2. helyre, a dobogó tetejére a falvédők készítése került.
2019-et a már részletes, megvalósíthatónak gondolt terv alapján kezdtem. 
A bemutatódarabok száma folyamatosan növekszik, a stílusuk széles skálán mozog és még rengeteg be nem mutatott tervem van! Ötleteim, falvédőim sokaknak tetszik.
Tény, nálam is voltak döcögős időszakok, esélyes, hogy még lesz is, de azzal majd akkor foglalkozunk.
Most a tervezés, a színek és anyagok kiválasztása és a szabás-varrás van porondon azért, hogy minél több gyerek érezhesse azt a melegséget, biztonságos mesevilágot maga körül, amit anno az én két csemetém is érzett. 
Ők a mai napig mosollyal az arcukon gondolnak vissza a sajátjukra. Még mindig megvan az A darab. 
Ahogy Ők mondják: „Ez nem elajándékozható” ☺